Június 23-án volt egy íjász felügyelő képzés a táborban, amire maradt még két hely, ezért úgy döntöttem, hogy részt veszek rajta. 8-an voltunk összesen.
Először egy elméleti rész volt, ahol megbeszéltük az íjászatok típusait, az íj és a nyílvessző részeit és néhány biztonsági szabályt. Ezután kimentünk a pályára gyakorolni.
Az ebéd közben készültünk a tesztre, amit nehezített az, hogy a táborvezető bejelentette, hogy változás lesz a szállásokban és az első héten cabinokban leszünk. Ez gyakorlatilag mindenféle komfort hiányát jelentette. Ezen kívül azt is megtudtuk, hogy a counseloroknak nem lesz állandó ágya a személyzeti szálláson és voltak még egyéb változások is. Ezeket nehéz volt feldolgozni a személyzetnek, akik évek óta a külön kényelmes szállásokhoz voltak hozzászokva.
Ebéd után megírtuk a tesztet, amin végül mindenki átment.
Ezután a gyakorlati vizsga következett. Ez abból állt, hogy kettesével íjászati felügyelőket játszottunk, a többiek pedig a táborozók voltak. Először elő kellett adni az alapszabályokat:
1. Mindig figyelj a felügyelőre
2. Sétálj a pályán (ez azt jelenti, hogy ne fuss, de az állításokat állító módban kellett megfogalmazni, mert az valamiért jobb)
3. Maradj a biztonsági vonal mögött, amíg más utasítást nem kapsz.
Ezután be kellett mutatni az íj használatát, majd egy vonalba rendezni a táborozókat és elpróbáltatni velük a fogást.
Majd jött az igazi nyílkilövés és a nyílvesszők összegyűjtése.
A gyakorlati vizsgán jól szórakoztunk. Az oktatónk mindenféle hülyeséget csinált, és úgy viselkedett, mint a legszerencsétlenebb gyerekek. Például olyan kérdéseket tett fel hogy mi van akkor, ha egy repülőgép csapódott be a mezőbe. Majd amikor egy vonalon kellett megállni úgy hogy a bal lábunk a bal, a jobb pedig a jobb térfélen van, ő keresztbe tett lábbal állt meg. Ilyenkor nekünk ki kellett javítani.
Meg kellett tanulnunk hogy a gyerekekkel tisztelettel kell bánni, nem szabad olyan utasításokat adni, amik tiltások, pl.: Ne szaladj előre! stb. Ha segíteni szeretnénk nekik beállítani az íjat, előbb meg kell kérdezni, hogy megérinthetjük-e a karjukat. Ha valaki túl gyenge, lehet neki segíteni felhúzni az íjat stb.
Érdekes nap volt, ennyi új szót régen tanultam meg egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése