21. A Hudson River partján

24-én délután ismét béreltem egy biciklit és egy kerékpárúton 120 utcát tekertem északra. Először a Riverside park mellett mentem el, majd a Bronxba érkeztem, ahol megnövekedett a feketék és a spanyolok aránya. Az úticélom a Washington bridge volt. Ez egy hatalmas függőhíd, amely New Yorkot a Jersey oldallal köti össze. Ez a világ legnagyobb kapacitású hídja. 2 szintje van, összesen 14 sávos, és 184 m magas. Ez az Empire State Building magasságának a fele. Tehát kb. akkora, mint egy 50 emeletes épület. Alatta volt egy világítótorony is.

20. Ephesus Church

24-én ismét New Yorkba utaztam az egyik szórakozott mongol munkatársammal. Ő Bostonba szeretett volna menni, miután sajnálattal vette tudomásul, hogy a Niagara vízeséstől egy nap alatt nem nagyon lehet megfordulni szárazföldön. Reggel elfelejtett felkelni, majd nem kalkulálta be azt, hogy a busz nem onnan indul, ahová a vonat érkezik, végül szembesült azzal, hogy nem 3, hanem 6 órás az út. Így végül maradt a Nagy Almában.

Én pedig meglátogattam egy javarészt feketékből álló hetednapi adventista templomot a Harlemben. Amikor leszálltam a metróról Bronxban, egy szokatlan világgal találtam magamat szemben. A feketék füttyszóval kommunikáltak az utcán és rendőrautók masíroztak mindenfelé. Szerencsére csak két percet kellett sétálnom a templomig.


Miután bejelentkeztem a vendégkönyvben, hamarosan kezdődött is az istentisztelet. Több százan voltak, de két kezemen meg tudtam számolni, hogy ebből hányan fehérek. A program érdekes és változatos volt, de elég hosszú. Az egész istentisztelet több mint három órán keresztül tartott.
Kaptunk egy programfüzetet amiben részletesen le volt írva minden. Benne voltak a szövegek, amiket kórusban kellett válaszolni, az énekek kottával és még sok minden más.
A látogatókat felállították és üdvözölték a körülöttük ülők.

A gyerekeknek szóló prédikáció nagyon látványos volt. A kenyér megszaporításáról volt szó. A a nő aki beszélt, vitt egy kosarat, amiben voltak kenyerek és halak. Ezután körbejárt és szemléletesen szétosztotta a kosár tartalmát, amiben igazából több volt, mint amennyit eredetileg bemutatott, a szélső padokban ülőknek.

Végül 12 kosárral bevonultak 12-en egy másik helyiségből, ami a maradékokat szemléltette.


A worship service-t Pastor Samuel Thomas tartotta, és az volt a címe, hogy A hazugságok, amiket elhiszünk. A különféle misztikus és pogány elemek kereszténységbe való beszűrődéséről beszélt.

Egy lelkes néger párbeszédet folytatott vele a hátsó sorból. "Uram, kegyelmezz nekik!", "Áldott legyen az Úr neve!", "Igen Uram!", "Nagyon is igaz!" és hasonló válaszokat adott, minden gondolatcsoportra, hatalmas lelkesedéssel.

A négerek egy valamiben biztosan tehetségesek: az éneklésben. Volt egy kórus a karzaton, ami operába illő hanggal és minőségben vezette a himnuszokat, orgonakísérettel és karmesterrel; és volt egy fiatalokból álló csoport is.

He Decided to Die Just to Save Me

19. A Big Apple utcáin

Miért hívják New Yorkot Nagy Almának?

Ez egy sok vitát kiváltó kérdés és sokféle választ adtak már rá.
Egyesek szerint a gazdasági válság idején a járdákon almát árusító kereskedők emlékét őrzi az elnevezés. Mások szerint egy harlemi éjszakai klub neve volt a Big Apple. Egy harmadik verzió szerint egy 1930-as évek idején népszerű tánc nevéből ered.

Valójában a jazz zenészek tették népszerűvé ezt a nevet, amelynek az eredete a lóversenyekig vezet vissza. John J. FitzGerald, a NY Morning Telegraph egyik újságírója a versenyekről való beszámolóiban elsőként jelent meg nyomtatott formában az elnevezés. Joe Zito emlékei szerint FitzGerald azt állította, hogy a nevet olyan lovászinasoktól hallotta, akik New Orleans-ból és a Közép-Nyugatról mentek NY-ba. A város hatalmasnak tűnt előttük, és tele volt lehetőségekkel, ezért nevezték el a Nagy Almának.

Ennyit a történelemről.

10-én délután még maradt 3 órám, mielőtt vissza kellett indulnom a vonattal, ezért beolvadtam a tömegbe, ahol tömeg volt, másutt pedig az üresen kongó elhagyatott utcákon tettem egy kört, mielőtt visszamentem az állomásra.

Nem turistalátványosságokat kerestem, csak mentem, amerre jól esett. Mégis mindenütt találtam valami érdekes dolgot.

Az Empire State Bldg. a Jacob K. Javits Convention Center tükrözésében és a 12th avenue-ról

egy lovashintó a 11th avenue-n

egy élő fal

egy több, mint 2 méter magas szobor

18. Körút a Central Parkban

Július 10-én szombaton volt az első szabadnapom. A táborigazgató segítségével eljutottam a doveri állomásig, majd vonattal mentem New Yorkba. Itt a táborban szakadt az eső, de New Yorkban meleg volt és a sötét felhők ellenére egész nap nem esett.

A Biblehouse kiábrándító volt, ukrán szentképekkel és gyerekrajzokkal. De nem is vesztegettem rá sok időt, 2-2 percet áldoztam mindkét kiállításra. A javasolt belépőt nem fizettem ki, amiért az őr ferde szemmel nézett és mindenhová elkísért. De az ájtatosan elmélkedő középkorú kelet-európaiak között egyébként is éreztem, hogy nem jó helyen vagyok.

Ezért béreltem egy kerékpárt és egy térkép alapján körbementem vele a Central Park bicikliútján. Odáig pedig - mint később megtudtam, illegálisan - a járókelők között szlalomoztam.
A Parkban minden érdekesnek tűnő objektumnál megálltam és megnéztem. Az út pedig tele volt kerékpárosokkal és futó emberekkel. Lovas hintók járkáltak itt-ott, de autó nem volt.

a Reservoir

a körhinta

a Belvedere Castle

17. A függetlenség-napi tűzijáték

Július 4-én van az Independence Day, ami egy fontos ünnep, megemlékezés a Nagy Britanniától való 1776-ban történt elszakadásról. Július 2-án a kongresszus 12 - 0 arányban szavazta meg az elszakadást. Július 4-én volt a nyilvános szavazás.

John Adams 2 napot tévedett, amikor ezt írta Július 3-án a feleségének:

"1776. július második napja legyen Amerika történelmének legemlékezetesebb napja. Kétség kívül úgy gondolom, hogy még a következő generációk is nagy évfordulóként fogják ünnepelni. Az isteni kinyilatkoztatás ünnepeként kell megemlékeznünk róla, s méltóságteljes ceremónián köszönni meg a Mindenható Isten-nek jótéteményét. A kontinens egyik végétől a másikig, a mai naptól mindörökké, pompázatos ünnepeken bemutatókat, játékokat, sporteseményeket kell szervezni, ágyúdörrenéssel, harangokkal, tűzijátékkal adjuk meg az esemény pompáját."

Ennyit a történelemről. Ezen a napon egy közeli településre mentünk át (Blairstown) ahol megnéztünk egy tűzijátékot:

16. A Point Pleasanton töltött napok

Július 1-én csütörtökön este érkeztünk Point Pleasantra és 3-án szombaton este indultunk vissza. Eközben több dolog is történt a strandoláson kívül. Reggelizni mindkét nap elmentünk valahová, pénteken a Dunkin Donuts-ba, ahol az egyik ismerősöm 12 darab fánkot vett, amiből hatot sikerült megennie, mert a többit elkéregették. De legalább egészségben maradt. Másnap pedig egy Surf Taco nevű étterembe mentünk ahol veggie taco-t rendeltem:


Ezen kívül elsétáltam a part északi oldalára, ahol egy öböl volt érdekes kövekkel és nagy hajóforgalommal:
Péntek este pedig az egyik tavalyi személyzeti tag hívott meg pizza partyra. A strand közelében él és idén nem tud eljönni a táborba, de azért rendes volt tőle, hogy gondolt ránk.

Egy kevés időt a boardwalk környéki többnyire pénznyelő és a gyerekek számára meseország jellegű részlegen is töltöttük.

A hullámvasutat és a vidámparki részt azonban csak távolról szemléltem, mert talán már kinőttem abból a korból, amikor ez meghatározó élmény lenne az életemben.

15. Strand

Pénteken az egész napot a strandon töltöttük, ami oda vezetett, hogy este sokan bíborvörösen tértünk vissza a szállásunkra, annak ellenére, hogy használtunk napozókrémet. Néha bementünk a vízbe, ami sós volt és időnként nagy hullámok jöttek. Játszottunk freesbeet és vízilabdát, és volt aki focizott a parton. De volt olyan is aki legszívesebben kint maradt volna napozni és ezért bele kellett "segíteni" a vízbe.

14. A boardwalk

A boardwalk egy több kilométer hosszú, deszkából készült sétány az óceán partján. Az egyik oldalán a partra lehet kijutni, a másikon pedig különböző szórakoztató egységek, éttermek, kávézók, vidámpark jellegű játékok vannak.



Amikor kimentünk, kisebb-nagyobb csoportokban járkáltunk ezen a deszkán és minden órában összefutottunk néhány ismerőssel. Innen a bejáratokon keresztül mentünk a strandra, ahová 7$ volt a belépő. Ha megvettünk egy jegyet, akkor kaptunk egy színes karszalagot, ami egész napra és az összes Jenkinson bejáratra érvényes volt.

Volt itt hullámvasút, óriáskerék, akvárium és minigolf is. Elég sok ember volt, még pénteken is. Az árak pedig az átlagnál jóval magasabbak voltak, akárcsak a Balaton partján. New Jersey állam bevételeinek nagy része az óceánparti üdülőövezetekből származik.

13. Point Pleasant este

Július 1-jén csütörtökön délután felültünk egy iskolabuszra kb. 30-an és elindultunk az óceánpart irányába. A többi személyzet hazautazott, főleg azok, akik itt laknak a közelben.

Két és fél órás utat tettünk meg és a part közelében még dugóba is keveredtünk. A legszélesebb út 10 sávos volt, amin mentünk.

Egy egyházi óvodában aludtunk, ami persze ebben az időben használaton kívül volt. Félretoltuk a játékokat és lefeküdtünk a földre. Aznap este még elmentünk egy pizzériába, ahol kaptam egy bónusz pizzát, mivel azt akarták eredetileg adni, csak véletlenül lett a közepében egy százforintos nagyságú lyuk. Aztán pedig kilátogattunk a partra, ahol egy tűzijátéknak lehettünk szemtanúi.

12. Ki mit tud

30-án a vacsora után volt még egy Talent Show, ahol különböző produkciókat lehetett bemutatni, voltak viccek, éneklés, paródia, tánc, vízköpés és még sok más. Ami közös volt bennük az az, hogy egyik sem volt unalmas.



Este tíz után kinyitották a medencét és aki még nem volt eléggé fáradt, az játszhatott moshballt.

11. Vacsora

30-án szerdán este Appreciation Dinner volt. Nem kellet bemennünk a konyhára, hanem elkészítették nekünk a vacsorát. Sokan kiöltöztek rá.


A vacsora Kentucky Derby stílusú volt, rendeztek egy lóversenyt is az ebédlőben, persze nem igazi lovakkal, hanem stílusosan öltözött személyzettel.


A vacsora előtt több mint huszan tettek felajánlásokat, pl. olyat, hogy készítenek egy tortát, vagy tíz embernek baseball meccsre jegyet vesznek. Egy-egy felajánláshoz kitettek egy kosarat. Mindenki kapott öt papírt, amire felírhatta a nevét, majd elhelyezte őket egy-egy kosárban. A vacsora folyamán minden kosárhoz nyerteseket húztak ki.

Nem hiányzott az a játék sem amit tavaly tehénnel játszottunk. Idén egy ló képére kellet a kijelölt helyre bekötött szemmel felragasztani a farkát. Volt olyan, aki a fejére ragasztotta.

Ezután jött az est fénypontja. 10 $ tábornak tett felajánlás fejében egy-egy direktort (korcsoport-igazgatót) igazgatót, vagy helyettest borotvahabbal feltöltött tányérral fejbe lehetett csapni. (Az első kép a direktorokat és a programigazgatót ábrázolja. Az egyik direktor lónak öltözött.)