Nappal chipmunkokkal találkoztunk leggyakrabban, este pedig őzekkel és szarvasokkal, amiket akár két méterre is meg lehetett közelíteni. A borzot már inkább csak távolról szemléltük, és az utakon kocsikázva is sokszor tudatában lehettünk jelenlétének, hacsak nem volt teljesen eldugulva az orrunk.
A mosómedvék meg a szeméttárolók tetejét szedték le. Kreatív magyar barátaim washing bear-nek nevezték őket, ami őket azonban hidegen hagyta. És ha már a medvék világánál tartunk, nos, őellenük már kitalálták az ún. "bear-resistant cans"-t azaz, medveálló szemeteseket. Olyan hasznosak voltak, hogy a tábor is vásárolt belőlük néhány darabot. A hagyományos műanyag kukákat ugyanis képesek voltak teljesen szétszaggatni.
Idén nem sok vizet kavartak. Háromszor láttam őket, főleg estefelé. Tavaly egyszer szürkületben elindultam egy magányos túrára, headsettel a fejemen, egy ösvényen. Mikor már eléggé a sűrűjében voltam, és eléggé besötétedett, zseblámpám pedig nem volt, visszafordultam. Lehajtott fejjel, bedugott füllel battyogtam, és mikor felnéztem, néhány méterre, szemben állt velem egy példány, aki már néhány perce figyelhetett. Ha az ír munkatársam lettem volna, azonnal sorozatképet készítek szegényről. Ha a mongol, akkor meg rémült menekülésbe kezdek. De végül maradtam annál a viselkedésformánál, amit a staff training folyamán tanultunk. Nyugodtan hátat fordítottam neki és visszamentem a "dzsungel" mélyébe. Ott felszedtem egy nagy görcsös ágat, majd néhány perc múlva hangzavart csapva visszaindultam. A küzdelem elmaradt, mert az ellenfelem eltűnt, de legalább sérülések nélkül megúsztam a visszautat.
Mikor még korábban, hatan elkezdtünk kergetni egy medvebocsot, az nem a helyes viselkedésforma volt. Egy elbeszélgetés keretében tájékozódhattunk erről, az eset után. Lehet, hogy a medvemamát nem tudtuk volna úgy eltessékelni, mint évtizedek óta tapasztalatot szerzett associate executive directorunk. Azt mesélik, hogy mikor megállt előtte a testes maci, ő ráüvöltött, mire az rémülten elhúzta a csíkot. Azonban a tábor 50 éves történelmében nem volt még rá példa, hogy ezek a jószágok bárkit is szétmarcangoltak volna. Sőt, még őket kell védeni humán fajunk még kegyetlenebb egyedeitől, amiről ez az út melletti tábla tanúskodik, amelyet newtoni túrám folyamán pillantottam meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése