27. Joe és agresszív rokona

Joe egy ideig visszatérő vendégünk volt az étkezéseknél. Miután a táborozók jóllaktak, mi pedig elpakoltuk a salátát, helyükre tettük a tányérokat és letöröltük a pultot, általában egyszerre kiültünk a hátsó teraszra táplálkozni. Itt már szabad levegőn voltunk és a természettől semmi sem választott el. Ezt használta ki Joe, aki rendszeresen odajárt kéregetni, mi pedig a korláton keresztül juttattunk neki egy-két falatot.

Egészen július 20-áig, amikor dél-amerikai vérű kollégánk javaslatára véget vetettünk a mókus kiszolgálásának és hagytuk, hogy visszaszokjon az eredeti étrendjére. Ezután hiába volt a könyörgő póz, és szánalomra indító tekintet, a saját érdekében megtagadtuk minden kérését.


Az ő távoli rokona volt az a bébimókus, amelyik Washington D.C. utcáin, a Capitol Building és a Monument között garázdálkodott. Miután miniatűr méretével és hiperaktivitásával magára terelte a naiv turisták figyelmét, akcióba lendült és támadott. Mi éppen a Smithsonian Institution kastélya előtt jártunk, mikor rábukkantunk. Julcsi barátkozási kísérletére válaszként agresszív Joe hegyes kis körmeivel "autogrammot" adott neki a kézfejére. Szóval iszonyúan alattomos volt.

A mókusok hatalmas számban voltak jelen a tábor erdőjében és a városokban is. Princetonban pedig még egy fekete példánnyal is összefutottunk.